Sallai Karcsi 71 éves korában itthagyott minket. Az emlékére álljon
(In Memoriam az Sallai Károly) egy versen néhány
sora:
SÓHAJ-ÓHAJ
“Ahol a sírás megszakad, a kebel lelohad,
A jaj bennszorul, nem tör ki mint vulkán.
Ott valami, amit életnek neveznek, már
Többé nem mozgatja fejem, a föld elfedé.”
Karcsihoz több személyes emlékem is kapcsolódik. 1981.
decemberben, karácsonyára Békásmegyerre egy házba egy
lépcsőházba és egy emeletre.
A szakmai kapcsolatunk, akkor kezdődött, amikor Karcsi elvégezte a
főiskolát és a BRFK Járőrszolgálati Alosztályára került.
Az IPA-t is ő ismertette meg 1989-ben, azóta vagyok én is tagja.
A alapító tagjai között volt az IPA Tagok Országos Egyesületének,
ami után elindult az Osztrák és Német Szekció támogatásával a Világ
Szervezethez a kapcsolat építés, melynek a vége 1992. december 1-én 52.tag szekcióként való csatlakozás.
A Magyar Szekció főtitkári posztját három cikluson keresztül töltötte
be.
Utána sem szakadt meg a kapcsolata az IPA-val mindig kész volt
segíteni ha kérdéssel fordultunk hozzá. A nemzetközi elismertsége és
népszerűsége folytán mindenhol csak „Charly”-ként emlegették.
1995-től amikor a Magyar Szekció csatlakozott a az IPA Nemzetközi
Oktatási központjához Gimbornhoz, Karcsi ott volt 2000-ig minden
Magyar héten. A pénteki napon meg a főszakács szerepét is vállalta
mindenki megelégedésére.
A betegsége mellet is fordított időt, hogy meglátogasd az IPA
rendezvényeket.
Őszintén tiszteltük társadalmi és szakmai munkásságát, és
társunkként, barátként is Sallai Károly – Charly-t. Emlékét
megőrizzük. Nyugodj Békében!